Talán visszahúz a szíved valahová, talán visszavársz valakit, aki már rég elment, talán úgy érzed bárhol máshol szívesebben lennél, mint ahol éppen most vagy. Úgy tűnik, valahogy kívül rekedtél a valóságos életen, s vagy a múltban élsz, vagy valami ködös jövő felé vágysz, s nem találod a helyed a jelenben. A telihold párás fényénél a nőalak a horizontot, a tenger ködbe vesző hullámait kutatja, s valahogy érzi, már semmi sem lesz számára a régi. Lehet, hogy Te is egy veszteség miatt érzed magad lelkileg hontalannak, aki inkább él az emlékeiben, mint a rideg valóságban. Tudnod kell azonban, hogy az élet folyamatosan kínál fel lehetőségeket, csak aktívabban kell őket keresned, hogy a megfelelő pillanatban élni tudj velük. Ami elmúlt, az már elmúlt, nem hozhatod vissza, de a jelen még a tiéd, próbáld meg alakítani!