A fagyos táj és a bagoly által jelképezett titkok és rejtett szándékok nehéz tapasztalatot sejtetnek, amin csak kellő összeszedettséggel és önuralommal lendülhetünk át. A múltunk valamely szereplője valószínűleg fontos szerepet játszik a kérdéses szituációban, s a szívünk mélyén már magunk is sejtjük, jobb, ha elszakadunk tőle, bármennyire is fájó a veszteség. Ezen a képzeletbeli ajtón már jobb, ha nem lépünk át többet, mivel nem tudni miért, de ezen az úton leginkább szenvedés és nyomorúság várna ránk, így máshol kell kezdenünk építkezni, egy jobb jövő reményében. Ha megtanuljuk, hogyan támaszkodjunk a saját belső tartalékunkra, minden bizonnyal fordulóponthoz érkeztünk és lezárhatunk egy régi ciklust az életünkben. Most lehetőségünk nyílik rá, hogy a "vak" végzetet sorssá transzformáljuk, olyan sorssá, melyet, már mi magunk is formálhatunk választásainkkal.