A különböző kristályokat évezredek óta nem csak díszítésre és a hatalom jelképeként használták, hanem valamennyinek volt szent jelentése is. Gyógyító, védelmező, spirituális erejük legalább annyira fontos volt, mint az, hogy tetszetős külsejük képes volt elbűvölni az embereket, különösen a gondosan megmunkált drágakövek esetében. Már a kőkorszak emberei is viseltek kristály talizmánokat, amelyek távol tartották viselőjüktől a bajt. A későbbi időkben azonban a kristályok viselése királyi vagy papi kiváltsággá vált. A kristályok ma is ugyanazt az erőt hordozzák magukban, de ma már többé-kevésbé mindannyiunk számára elérhetők, azonban az erejükkel jobb, ha mi is óvatosan bánunk.
A kristályok évmilliókon keresztül formálódtak a Föld mélyében. Látszólagos törékenységük és mozdulatlanságuk ellenére tulajdonképpen óriási energiákat rejtenek, és magukon viselik Földünk fejlődésének és alakulásának a lenyomatát. Mindegyikük egyéni vibrációval rendelkezik, és egyéni üzenetet közvetít felénk az idők végtelen távolából. Ha tisztelettel közeledünk feléjük, minden bizonnyal felfedik a titkaikat, és segítségünkre lehetnek abban, hogy e tudás által jobbá tehessük az életünket.
Minél jobban megismerjük őket, annál inkább rá tudunk hangolódni az energiájukra, és így megérezhetjük melyikük az, amelyik igazán illik a saját rezgéseinkhez, s amelyiktől a legtöbb segítséget és harmóniát remélhetjük aktuális élethelyzetünkben. A legfontosabb a megbomlott egyensúly helyreállítása épp úgy önmagunkban, mint a környezetünkkel való viszonyunkban.
A választás során mindenképpen a saját intuíciónkra kell hallgatnunk, mivel vannak köztük olyanok, amelyek inkább csillapítják az energiákat és gyengéden, fokozatosan hatnak, míg mások inkább gerjesztik az energiákat, felszínre hozva ezzel az elfojtott érzelmeket, indulatokat, vagy akár a szenvedélyt.
A kristályok színe, szerkezete, formája mind-mind megannyi információval szolgálnak, ezen kívül pedig, kapcsolatba hozhatók a 7 ősbolygóval, csakúgy, mint testünk 7 fő csakrájával. Ezáltal pedig lelkünk, testünk és életünk különböző területeire lehetnek meghatározó hatással. Segítséget nyújthatnak az elkerülhetetlen átalakulási folyamatokban, azzal, hogy rámutatnak pontosan hol is akadtunk el a fejlődésben, s miben is gyökeredzik a problémánk lényege.
A kristályok természetesen egymagukban nem orvosolják a gondjainkat, de képesek arra, hogy megkönnyítsék az útkeresésünket, és a gyógyulásunkat, ha együtt működünk velük és hallgatunk a tanácsaikra, ha valamilyen oknál fogva elveszítettük a kapcsolatot a belső vezetőnkkel.
A kristályokhoz és a drágakövekhez számtalan érdekes legenda és megannyi értékes tapasztalat kötődött az évezredek folyamán. Ezek betekintést nyújtanak abba, hogy már az őseink is mennyire tisztelték, és becsben tartották a Föld mélyének ezen a rejtélyes ajándékait. Ha megismerünk ezek közül néhányat, talán jobban ráérezhetünk arra is, miért szolgálhatnak értékes és beszédes útmutatással a ma embere számára is ezek a látszólag hallgatag és megközelíthetetlen teremtmények.
A Lapis Lazulit nagyon nagyra értékelték már az olyan ősi kultúrákban is, mint Egyiptom, Mezopotámia, Perzsia, vagy India. Ízisz istennőhöz társították, aki a királyi házasságot szimbolizálta, és akit isten trónjának is neveztek. Az ókori Egyiptomban használták ékszerként, szent tárgyak díszítésére, és készítésére, de pl. Tutankhamon fáraó arany szarkofágját is ezzel a drágakővel díszítették. E mellett gyógyszerészeti és kozmetikai célra, pontosabban szemhéjfestésre is alkalmazták.
A Lapis Lazuli, Maat-tal, az igazság és a becsületesség egyiptomi istennőjével is kapcsolatban állt, ennek következtében már az ősidőktol fogva az isteni védelem és vezettetés jelképe lett ez a felemelően spirituális kő, melynek mélykék színe békés vibrációt közvetít mindenki számára, aki csak kapcsolatba kerül vele.
A Borostyán kőhöz is sok legenda köthető. A vikingek például, úgy tartották, hogy Freya istennő könnyei, amik a tengerbe hulltak, mind-mind borostyánná változtak. Ez a kő védelmező erejéről volt híres, így történhetett, hogy a római amfiteátrumok pódiumai fölé egy darabka Borostyán követ függesztettek fel, amely a vadállatoktól védte a közönséget. De maguk a gladiátorok is ezt a követ viselték a pajzsukon védelemül.
Nagy Sándorról Makedónia királyáról, a híres hadvezérről pedig feljegyezték, hogy állandóan az övében hordott egy Krizoprázt. Ez a kristály volt egyébként a brit Anna királynő kedvence is, és ennek eredményeként ez a kő egész Britanniában nagyon népszerűvé vált a következő századok során is, így Viktória királynő is igen nagy becsben tartotta. Ez a kő hagyományok szerint védelmet nyújtott a rémálmok és a démonok ellen, és nagyon nagy segítség volt mindenféle személyes probléma rendezésében.
A Türkiz is nagyon hasznosnak bizonyult a gyógyításban évszázadokon, sőt évezredeken keresztül, az irániak pedig úgy gondolták, megvéd a gonosz tekintetektől, és jó egészséget hoz. Általánosságban úgy vélték, hogy védelmezi az utazókat a nem kívánatos befolyásoktól, és különösen a lovas balesetek ellen tartották hatékony amulettnek. A délnyugati-amerikai indiánok személyes díszként, jelentős istenségek ajándékaként használták. Indián hagyományokon alapul a Türkiz Hölgy története is, amely címet, mindig olyan nőre ruházták, akit szörnyű veszteség ért a családi életében. Azért, hogy folytatni tudja az életét, két évre megkapta a törzs asszonya címet, minden ezzel járó kötelességgel és felelősséggel együtt, amelyek elterelték a figyelmét a személyes tragédiájáról, így segítve őt a gyász feldolgozásában.
A vörös gránát szintén hosszú történelmi múltra visszatekintő kristály. Már a csehországi bronzkori leletek között is sok nyakláncot találtak ezzel a kővel díszítve. Ez a kristály a Mars uralma alatt áll, és hosszú időn át a harccal és a háborúkkal kapcsolódott össze a jelentése. A katonák a sebesülések és a halál ellen viselték talizmánként, de ezzel együtt a győzelmet és az ezzel járó békét is jelképezte számukra. Sok korabeli keresztes lovag hordta ezt a követ a kardja markolatában vagy az övcsatjába foglalva. Az orvosok pedig egy darab gránátot tettek a sebre, hogy azzal csillapítsák a vérzést. Indiában és Perzsiában a különböző mérgezések, a pestis és a villámcsapás ellen használták a gránát védelmező erejét. Ajándékként ez a kő a feltétlen hűséget és ragaszkodást fejezte ki, de, ha a kő elvesztette a ragyogását, az mindig közelgő veszélyre, vagy katasztrófára figyelmeztette a tulajdonosát.
Az Ametiszt pedig, amely talán ma is az egyik legismertebb és legnépszerűbb kristály, mindig is a józanság és a spirituális bölcsesség erényeit képviselte. Óvott a túlzott szenvedélyektől, a kicsapongásoktól, és a veszélyes kísértésektől. Az utazók talizmánjaként pedig távol tartotta az ártó szándékot, az erőszakot, a betegségeket, és a tolvajokat.