A semmi ágán
Talán önhibádon kívül, de úgy tűnik, hogy valamilyen értelemben mindenképp a peremre sodródtál, és az életed e szakaszában az egyedüllét, a magányosság és a kirekesztettség szomorú terheivel kell küzdened. Lehet, hogy a barátok és a család nem szolgál már menedékül, vagy egyszerűen nehéz beilleszkedned egy közösségbe, rajtad kívülálló okok miatt. Lehet, hogy úgy érzed, minden benned élő jó szándék ellenére sem kíváncsi rád senki, nem viszonozzák soha, amit adsz, s a problémáid megoldásánál sem kapsz senkitől segítséget. Talán nem is hiszel már abban, hogy valaha is ki tudsz lépni abból a lelki vagy kézzelfogható elszigeteltségből, amibe így-vagy úgy, de belesodródtál. Pedig a szeretetlen kapcsolatok, és a fájó magány lassan, de biztosan kilúgozzák az embert, és a "semmi ágára" viszik, ahonnan nehéz visszatérni.
Ha úgy érzed, valamilyen hasonló helyzetbe kerültél, erőfeszítéseket kellene tenned, hogy a helyzeted megváltozzon, de ezt csak úgy tudod elérni, ha egy ideig ez a törekvés lesz életed vezérfonala, ezért engedd el most a csip-csup sérelmeid, vágyaid, és gondolkozz el azon, mit is tehetnél azért, hogy apró lépésekkel ugyan, de a közösségi lét, a kapcsolatok vagy egy biztonságosabb helyzet felé bonts vitorlát. Rájöhetsz azonban fokozatosan arra is, hogy a hiábavaló illúziók, a túlzott elvárások, a régi szép idők túlszínezett emlékei, vagy a túlzó önsajnálat valójában már nem visznek előre, és nem segítenek abban, hogy be tudj illeszkedni a téged megillető helyre, és Te is a közösség jótékony oltalmában és megbecsülésében létezz.
