Azt nézd, amid van!
Talán úgy érzed már egy jó ideje, hogy az élet nem hordoz a tenyerén, és másoknak sokkal többet juttat, mint neked. Úgy gondolod, a legtöbb erőfeszítésed hiábavalónak bizonyul, és az bánt a legjobban, hogy abban maradtál alul, amihez adottak voltak a képességeid, s a kitartásodra sem lehetett panasz. Másokhoz hasonlítva úgy tűnik, lemaradtál, nem is mész szívesen közéjük, mert nincs miről beszélned, nincs mire büszkének lenned. A sors valóban egy hullámzó folyó és mostanában talán egy stagnáló időszakban vagy, ezért az egyedüli, amit tehetsz, hogy abból hozod ki a legjobbat, ami rendelkezésedre áll, és nem az elérhetetlen után vágyakozol. Fejleszd önmagad, a tudásod, esetleg a meglévő projektedet, ápold a megmaradt emberi kapcsolataid, és válassz olyan kisebb célokat, amik nem függnek mások jóindulatától, kizárólag a saját elszántságodtól, ötletességedtől. Tarts ki még egy kicsit, és meglátod, nemsokára előtted is feltűnnek majd az új lehetőségek. Hidd el, a magányos, csendesebb időszakok sem hiábavalók, haszontalanok az életben, hiszen a nagy felismerések, a mélyebb belátások általában ilyen körülmények között találnak csak ránk. Ahogy boldogságunkat sem remélhetjük kizárólag a másik embertől, úgy bölcsességünket, tapasztalatainkat is leginkább a magány ösvényén szerezhetjük meg.
