Halál

A dolgok változóban vannak, és valami, ami eddig fontos szerepet játszott az életünkben hamarosan véget ér, lezárul, legalábbis a jelenlegi formájában. A mostani helyzet kihívása éppen az, hogy el tudjuk-e engedni ezt a dolgot a helyzet javulása érdekében. Az az időszak, amin most megyünk keresztül egyszerre kínálja fel az összegzés és az új dolgok felé nyitás lehetőségét. Persze mindenkinek a maga módján kell feldolgoznia a veszteséget, erre nem lehet általános tanácsot adni. És bár a folyamatot siettetni nem lehet, az első és legfontosabb állomás talán a belenyugvás és az elfogadás. Azok a dolgok, azok a kapcsolatok, amelyekből valójában már kiveszett az élet, az elevenség, és amik valamilyen okból már nem képesek a fejlődésre előbb-utóbb törvényszerűen véget érnek. A kérdéses témával kapcsolatos tapasztalatok nagy részét valószínűleg már megszereztük, ezért nem kell görcsösen ragaszkodnunk hozzá többé. Ha még nem is látjuk az új lehetőségeket a horizonton, hinnünk kell a változások értelmében, s abban, hogy, ha összhangban cselekszünk az idő törvényeivel, akkor valami újnak a feltételeit teremthetjük meg. Sokszor már egy bizonytalan, bátortalan lépés is elég ahhoz, hogy feltáruljanak előttünk a jövő lehetőségei. Ha tartósan elutasítjuk a változás szükségszerűségét, akkor az fásultságot, bénultságot és végső soron fölösleges szenvedéseket okoz a számunkra.