Óvatos haladás

Van úgy néha az életben, hogy nem vagyunk annyira "jelen" az élet dolgaiban, mint amennyire azt szeretnénk, vagy éppen kívánatos lenne, s olyankor kockázatos a vágyaink, s a késztetéseink után indulnunk. A képzeletbeli horgonyunk ilyenkor nem a biztonságot jelentő földhöz köt bennünket, hanem valahol a fellegekben jár, s mi bár keressük önmagunkat, a biztos kikötőket, nem látjuk elég tisztán a helyünket és a helyzetünket. Elvárásaink, elképzeléseink bár hívogatóak és magasba törőek, valahogy mégis elvéthetjük a követendő irányokat, félreértelmezhetjük a jeleket, fakadjanak azok akár belőlünk, akár a külvilágból. A felfedezés, a tájékozódás ideje ez, amikor könnyen lehet, hogy hibákat is vétünk, mellyel félrekormányozzuk a képzeletbeli hajónkat, pedig azzal a szilárd elképzeléssel éltünk, hogy végre jó lehetőségre vagy megoldásra bukkantunk.