A Hold talányos arkánum, melyet nem könnyű megfejteni. Időről időre az emlékezés, az ősi női istenségek, az illúziók, és az álmok, valamint a fantáziák világába kalauzol minket. Veszélyes alászállni e mélységekbe, de csak ezt a próbát kiállva juthatunk újra közelebb a saját érettebb női lényünkhöz, amely már képes lesz elviselni a Nap fényét. A kép nem ábrázol emberi alakot és a teret csak a Hold sápadt fénye világítja be. Hangulata sejtelmes, már-már búskomor. Az előtérben, a vízben látható rák a múlt szimbóluma, ami azt mutatja, hogy életünkben felszínre kerülhetnek a múlt eddig elfojtott traumáit, félelmei. Az ember ilyen állapotban nem lelhet biztonságot és nyugalmat önmagában, és megbízható vezető sem kínálkozik segítségül. A távolba vezető kanyargó ösvény pedig az éjszaka és a köd homályába vész, s ez még inkább megnehezíti magányos bolyongásunkat. De a szorongás ellenére, amiket a kutya és a farkas jelképeznek, mégsem szabad visszafordulnunk, nehogy belemerevedjünk a félelmeinkbe és kétségeinkbe. A Hold mindig a tudatalattinkat szólítja meg, és mágikus erői arra ösztönözhetnek, hogy kizárólag hullámzó érzelmeink tanácsára hallgassunk, és csak az ösztöneinket kövessük, ez azonban fájdalmas tévutakra vezethet. Bár meg kell tanulnunk a Hold ciklusaival együtt működni, a Hold arkánumának végső értelme mégis a fényhez való visszatérést jelenti.