A Halál kártyája az elmúlás, a lezárulás, a búcsú fogalmát fejezi ki. Minden elmúlik egyszer, ez így természetes. A virág is elhervad egyszer, a fák is elveszítik levelüket, ha közelít a tél. Ez az arkánum tehát a dolgok természetes befejeződésére utal. A kártya előterében a halált jelképező figura előtt halottak hevernek, ez arra utal, hogy semmi, és senki nem kivétel, ami úgymond megszolgálta feladatát. Nincs olyan erő itt a földön, ami ezen változtatni tudna. Az alak balról jobbra tart, tehát a múltból a jövő felé. Figyelnünk kell erre az üzenetre, hiszen nekünk is az a feladatunk, hogy elengedjük azt, ami a múlthoz kötött, és képesek legyünk a jövő felé tekinteni. Természetesen ezen a kihalt, kopár vidéken nehéz a remény magjait elültetni a szívünkben. A Névtelen arkánum, ahogyan a régi időkben nevezték a Halál lapját, tetőtől talpig átalakít minket, a lényünk legmélyebb rétegeiben is elvégzi fájdalmas munkáját, és visszavonhatatlanul lezár egy ciklust az életünkben. A folyó partján zöldellő néhány sás és a háttérben derengő fény azonban azt az üzenetet hordozza, hogy számunkra is kezdődhet még új élet. Bár biztosan nem lesz ugyanolyan, mint amilyen a régi volt, de attól még lehet teljes és boldog. Ez tökéletes összhangban áll a 13-as szám szimbolikájával is.