A Rúnákról

A runa szó eredeti jelentése "suttogás" avagy "titok". A rúnák szent írásrendszerét, ill. okkult szimbólumait Észak-Európa számos területén ismerték és használták. Nem csupán jövendölésre, hanem gyógyításra, védelemként sőt tanítómesterként is alkalmazták őket. Az ősi kelták és vikingek úgy tartották, hogy a természetben mindennek "lelke" van, ami nem más, mint kommunikációra és tanulásra is használható energia. Megfelelő ráhangolódás útján velünk született képességünkkel érzékelhetjük a világmindenség ezen rezonanciáit. A rúnajelek eredetét nagyon messze az ősi múltban, több ezer év távlatában kell keresnünk. Az eddigi legrégebbi leletet kb. isz.e. 50-ből származtatják Jütland nyugati partjáról. Ennek ellenére sok érv szól amellett, hogy a rúnák ennél sokkal régebbiek. Természetesen a rúnák írásjel funkciót is betöltöttek és ilyen értelemben a germán ill. északi népek törzseinek egyik ábécéjének tekinthetők. A tudósok szerint a római vagy az etruszk kézírásból származtathatók, de a feltételezések ebben a kérdésben még nem egységesek. Az ősi rúnaírás emlékeit fegyvereken, különböző használati tárgyakon, dísztárgyakon, ill. amuletteken is megtalálhatjuk. Skandináviában sziklákon és sírköveken is előfordulnak. Ezek az emlékek a II.-IV.sz.-ból valók. A viking korban igen sok skandináv eredetű rúnafelirat került a Brit-szigetekre, vagy éppenséggel itt alakultak ki. Az ősi rúna ábécé eredetileg 24 betűből állt, de kialakultak ettől eltérő változatok is. A rúnajeleket eredetileg nem írták, hanem szilárd anyagba (fába, kőbe, fémbe) vésték ill. karcolták. Érdemes kitérni arra is , hogy a mitológia szerint a rúnákat Odintól származtatják, aki eredetileg történelmi személy volt, és csak később emelték isteni rangra. Tulajdonképpen az ő látomásában jelentek meg, miután kilenc napon át fejjel lefelé, kínok között lógott a világfán, a Yggdraszilon, hogy elérje a megvilágosodást. A mítoszok szerint így Odin az okkult tudás germán istene lett, aki az emberek között gyakran jelent meg félszemű, szürke köpönyeges emberként, két holló, ill. farkas társaságában. A rúnák az Edda elbeszéléseivel és dalaival együtt az ógermán kultúrák fő örökségei lettek. Ilyen értelemben tehát, mint az emberiség többi szakrális írása, isteni eredetűnek tekinthetők. Kialakulásuk útja azonban a mai napig rendkívűl szövevényes és titikzatos, akárcsak szerepük, és mindenkori megítélésük. Az azonaban, hogy ilyen sokáig fennmaradhattak azt bizonyítja a mai emberek számára is, hogy mondanivalójuk egyetemes igazságokat, bölcsességeket hordoz magában, amelyeket érdemes tovább őrizni, és amelyek valamennyiünk számára hozzáférhetőek, ha kellő türelemmel, érdeklődéssel, és tisztelettel fordulunk feléjük.
Cornélia